Pulzar

• Kedvencekhez ad
  0.00

Sul.a - Barberie Binaire

 Ha kanadai lemezkiadóról van szó, a legtöbben a minimal ütőrrő Minust, vagy a jobb időket is látott Turbot emlegetik. Van viszont egy label, aminek a neve méltatlanul keveset hangzik el. Az Archipel lemezkiadóról van szó. 2004-ben indult mint netlabel, ingyenesen letölthető kiadványokkal. Egy Jean-Patrice Rémillard, vagy ismertebb nevén Pheek nevű srác indította útjára a kiadót azzal a céllal, hogy összefogja a hasonló gondolkodású művészeket. Nem egy újabb lemezgyár volt a cél, és ehhez az elképzeléshez a mai napig tartja magát a csapat. 2006 óta már lemezre is nyomnak zenéket, de túlnyomó részt továbbra is digitális formában terjesztik a zenéket, most már a legismertebb internetes zeneáruházakon keresztül (Beatport, WhatPeoplePlay). Ha már ez eladásokra terelődött a szó, nem árt pár szóban megemlíteni azt is, hogy manapság már inkább egy komoly marketing gépezet kell ahhoz, hogy egy zenét el tudjanak adni, és inkább csak presztizs értéke van egy-egy megjelent lemeznek. Az Archipel az aktuális szokásokkal szemben haladva, minimális promócióval és reklámmal köríti kiadványait. Bíznak abban, hogy a jó zenét úgyis megtalálja az arra fogékony közönség.

Legismertebb művészek a kiadónál: Jesse Somfay, Pheek, Stefny, Sven Laux, Ryan Davis, de aki miatt most ezen sorok írodnak, az Sul.a. Bár kevésbé ismert a neve, de szinte a kezdetek óta a kiadónál jelennek meg művei. Szám szerint ez a negyedik albuma 2005 óta. A kisérleti techno és minimal hangzás a jellemző zenéire, de sok dolgot emel át az ambient, a glitch és az IDM világából, előszeretettel töri az ütemeket. Legújabb albuma a 'Barberie Binarie' eddigi munkái közül messze a legjobb. Kiforrott, hangulatukban egymáshoz simuló zenék, műfaji korlátok nélkül. A lassan pulzáló techno, ködös dub, amorf IDM, de még az oldschool electro is fel-felüti a fejét, ahogy végig haladunk a 12 számon. Ha érdekes ritmusvilágra vágyunk, keresnivalónk az 'Ecchymose' és 'Echo' zenéknél van. Itt érezhetően erősebb a hangsúly a széttördelt ütemen, mint a dallamon. Egészen halvány, ismétlődő szekvenciák képében mutatkozik csak a melódia, ellentétben például a 'Ta Bouche Ma Moitie' és a 'Le Petit Pieton' számokkal. Itt már nagyobb szerep jut a dallamoknak, de a dobok üteme hasonló szinten tördelt. Ha inkább a mélységet kedveljük és szeretünk fázni, akkor tekerjünk a 'Soleil Blanc', 'Tojours Encore' vagy a 'Harmonique Dans La Téte' szerzemények egyikére. Az eddigi művekhez képest ezek inkább a mélyebb, sub hangokra épülnek, dallamok nélkül, csupán néhány effekt hipnotizál a háttérből. A sok tört ütem között megnyugvást jelent a monoton 4/4-edet szállító 'La Moderation', 'A Ciel Ouvert' és az 'Aquacephale'. A dub-techno akkordjain lovagolva bólogathatjuk végig mind három tracket.