15 éve április 28-án indult útjára az első űrturista a Szojuz TM-32 űrhajóval, ezt mi itt az Astronaut Music-nál ismét égi jelnek vettük, és erre napra időzítettük a veterán asztronauta Oliver Huntemann szokásos évi budapesti fellépését. Ha Tolnát – Baranyát nem is, de megjártunk vele számos budapesti és vidéki klubbot, hogy ezúttal ismét a Corvin Club-ban kössünk ki, ami nemcsak a mi kedvenc helyszínünk, hanem Olivéré is. Összes eddigi magyarországi fellépése közül a tavalyi Corvinos bulit emelte ki, mint az eddigi legjobbat, ami nem véletlen, hiszen a Huntemann hangzás és klub hangulata kéz a kézben járnak. Sötét, zegzugos, felkavaró , vad és minimalista, ha nem vigyázol könnyen eltévedsz benne, hogy végül széles mosollyal az arcodon ismét magadra találj a táncparketten.
A dublini Ian McDonnell az elmúlt években lenyűgöző sokféleségéről biztosította mindennemű hallgatóságát. Legyen az analóg boszorkánykonyhában kotyvasztott smirglis house a Trilogy Tapesnek, illegális alagsorokra írt tánczene a DJ Haus-féle Unknown To The Unknown-nak, a tíz éve létező Lakker nevű projektje, vagy gyönyörűen kísérteties irányokba elhajló szólóalbumai, nem tudjuk annál jobban körülírni a képességeit, mint egy YouTube-kommentelő, aki annyit közölt tavalyi Bedouin Trax rilíze kapcsán: "elképzelni sem tudom, mi folyhat egy ilyen géniusz fejében, mint Eomac." Elképzelni mi sem tudjuk, de szerencsére nem kell képzelegnünk, mert egyrészt április végén élőben kiderül, másrészt minden esély adott egy igazán sötét misztériumjátékra a technó képlékeny keretein belül.
“… már több, mint két órája kerestük a bulit, dugóban ülve, sáros földutakon bolyongva. Csak egy flyerünk volt térkép helyett. Végül felhajtottunk egy dombgerincre. Vaksötét volt odakint, de a mélyben zöldes köd derengett, és már láttuk a völgyben parkoló többszáz autót. A sötétben észrevettük néhány lefelé igyekvő raver sziluettjét. Követtük őket a szoros kis ösvényen, egészen le a völgy aljáig, ahol már kivehető volt ahogy üvölt egy óriási hangfal, hogy BOOOOM Kitágult pupillákkal, kiszáradva, és mégis libabőrözve. Miden színes fényben úszik. Mintha valami beszippantott volna bennünket…”
Soha nem volt kérdéses Stephan Bodzin pályafutása. A kezdetek kezdetén zenész apját követve színházaknak írt zenét, de hamar eldőlt, hogy az elektronikus zene irányába húzza a szíve. Erősen melodikus, szívbemászó dallamait telített basszus kiséri. DJ Hell saját elnevezéssel tiszteleg Bodzin különleges hangzásvilágának, csak így hívja: a brémai sound. Aki olyan szintre jutott produceri pályafutásán, hogy a Depeche Mode-nak készíthessen remixet, igazán elérte a csúcsot. Stephan mégis folyamatosan fejleszti magát. Saját kiadója, a “Herzblut” árulkodik fáradhatatlan zeneszeretetéröl: mindent szívvel-lélekkel. Míg hű marad saját stíluselemeihez, turnéi során folyton keresi az újat, minden produkciója különleges élmény.
Újra jön kedvenc péntek esti triónk, hogy együtt húzzuk meg az utolsó áprilisi TESLA Fridays-t. Közeleg a szezon vége, így a megjelenés erősen ajánlott, óriási zenékre és táncra lehet számítani, találkozunk a #kazinczy21-ben!