Megvallom őszintén nekem idén sikerült először kijutnom
eme nagyszabású rendezvényre, amely értesüléseink szerint
idén kapott utoljára helyet Mannheimben, ugyanis a látogatók
száma meghaladta a helyszín kapacitását... már mint állítólag.
Ha azt nézzük, hogy a magyar techoncentrikus rendezvényeken
mi a helyzet, azt kell mondjam nincs túl nagy különbség.
Talán annyi, hogy Mannheim esetében több tízezer fős
rendezvényről beszélünk természetesen zárt épületrendszerben.
....ja, hogy buli milyen: reálisak voltak az elképzeléseim,
a szinte már hazajáró öreg rókák viszont azt mondják a tavalyi
TW jobb volt +, hogy a hang is nyűgös és a design se volt akkora
durranás.
Az biztos, hogy itthon még nem voltam olyan buliban, ahol ennyit
fordítottak volna a dizájnra, a hanggal kapcsolatban meg annyit,
hogy bizony voltak olyan részei a termeknek, ahol a hangszórók
holtterében kissé elüttöttek azok a hangok, melyeknek egyszerre
kellett volna megérkezniük, de ez az adott helyzetben elenyésző
problémának bizonyult.
Sajnos buszos kirándulásunk nem volt egészen felhőtlen, mert oda
felé kb 6 órát álltunk egy osztrák benzinkúton, mivel egy olajcső
megadta magát, (dejavu: hazafelé megtörtént ugyanez), így egy kisebb
késést halmoztunk fel, amely már nem tette lehetővé időben való
érkezésünket. Nem is oly nehézkesen átvergőttük magunkat a
bejáraton és azokon a kisebb adminisztrációs akadályokon, amelyek
itt tárultak elénk. A helynek kívűlről és persze ungar szemmel vizsgálva
kissé F-F2 pavilon hangulata volt, talán a méretben lehetett eltérés.
Ahogy beléptünk az ajtón egyből az 1-es terem felé vettük az irányt,
hogy még tetten érjük RUSH-t miközben bemelegít az utána
következőknek. Néhány perc után terepfelderítés céljából megindultunk
a másik, azaz a 2-es terem felé ahol ekkor épp a DER DRITTE RAUM
live volt hallható, majd őt követte JOSH WINK, aki egész különleges szettet
adott elő ezért le is maradtam MONIKA KRUSE-ról és nagyjából az őt
követtő MAURO PICOTTO-ról is, de a többiek elmondása szerint ott
sem volt semmi kivetni való.
Jelen voltam még SPEEDY J. live act-jén is, ami ismét nagyon meggyőző
volt, és ami a lényeg, hogy mindenkit kirángatott a többi teremből.
Úgylátszik tényleg nem csak itthon van ilyen nagy rajongótábora.
Előtte játszott CHRIS LIEBING és ADAM BEYER akikből szintén
nem sokat sikerült elcsípnem, de amit hallotam a szettjükből az nekem
nem nyerte meg a tetszésemet, legalábbis hallottam már ettől jobb
műsort is produkálni őket.
Vissza a másik terembe ahol ezekben az időkben fejezte be SVEN VAETH,
és egy újabb live act vette kezdetét ALEXANDER KOWALSKI
előadásában, ami nagyjából a RESPONSE cimű albumának
bemutatásáról szólt. Őt követte ugyanebben a teremben RICHIE HAWTIN,
aki azt kell mondjam, hogy az est illetve a reggel fénypontja volt, mivel
hogy reggel hat órakor csapott a lemezjátszók közé, és le is ragadttam
nála egy-két órára, majd végül csapzottan és fáradtan átcsoszogtam
a 3. terembe, hogy lefüleljem RICARDO VILLALOBOS előadását.......
...... és részemről ennyi!
UI: Sajnos nekem is csak két lábam van és az ídő még mindig egy
kiiktathatlan tényező ezért eintschuldigung, hogy ennél részletesebb
beszámolóval nem szolgálhatok!
Meglepetés link:
www.boxermp3.hu