Milyen érzés felnőni egy svéd kisvárosban, ami akkora, hogy nem tudsz úgy lemenni kávézni, hogy ne fuss bele a haverokba? Jonatan Nilsson és Ludvig Stolterman jól tudja ezt, ezért folyamatosan ki akartak szakadni a festői Umeå-ból, utaztak, amerre tudtak, hogy végül rájöjjenek: a helyet körbeölelő végtelen erdő a legnagyobb inspirációs forrásuk lehet. Ez a zenéjükből is kicseng: ha akarja az ember, ha nem, képeket hív elő - fjordokról, fenyőkről, felhőkről, természetfelettinek tetsző délutáni naplementékről.