^beta 

'Midnight Man goes Big' -Felejtsd el Midnight Man-t, és nézd, miként válik a Gigolo egykori üdvöskéje igazán Naggyá. Richard Bartz kompromisszumok nélkül voksol az önállóság mellett. Megteheti. Kiadója, a stílusok háborújáról elhíresült Kurbel nemrég ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, s mindez idő alatt töretlen erővel állt ki az esszenciális techno-muzsika mellett, mely színesebb, mint gondolnánk. Chicago house, new york hiphop, detroit indusztriál, acid. E sokrétű zenei paletta számtalan lehetőséget kínál az alkotónak. Bartz tudja, miként éljen vele…

Freee: Két évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára, akkor játszottál először Magyarországon. 'éjféli emberként' léptél az éjszakába és az általad kreált híres-hírhedt 'őrült müncheni stílusban' adtad elő techno live act-edet. Február 18-án ismét Budapestre érkezel vadonatúj albumod, a 'Big' megjelenésének apropóján. Érezhetően változott a stílusod, miben rejlik a különbség?

Richard Bartz: A Big lényegében a Midnight Man projekt logikus folytatása. Próbáltam új utakat találni arra, hogy szokatlan szerkezetű track-eket készítsek. Végül minden analóg lett, egyáltalán nem használtam számítógépet. Emiatt érzed a hangzást olyan másnak, sokkal melegebbnek.

F: Nem az analóg hangzás az egyetlen újdonság veled kapcsolatban. Meghallgattam a www.infaces.de –n lévő dj-szettedet. Legutóbb azt mondtad, sosem fogsz dj-ként játszani, te ahhoz túlságosan flexibilis vagy és egyébként sem akarod mások lemezeivel hájpolni magad. Miért döntöttél mégis egy exkluzív mix mellett?

RB: Ez csak egy teszt, vagy ha úgy tetszik, afféle tüntetés a régi zenék mellett. Meg akartam mutatni, hogyan lehet az időtlenné vált egykori klasszikusokat stílushatárok nélkül a mai zenékkel mixelni. Egy fricska, ami próbálja felhívni a figyelmet a német elektronikus zenei szcéna homogén mivoltára. A legtöbb dj szigorúan csak minimalt, electro-t, techno-t, vagy house-t játszik. Vagy ezt, vagy azt. Szeretném megtörni ezt a trendet, szétzúzni a stílushatárokat és összemixelni mindent, hisz az elektronikus zene rendkívül színes, annyi nagyszerű track született minden ágazatában!

F: Ez a lelkesedés adott erőt ahhoz is, hogy ne add fel az EFA 2004es csődje után? Hogyan találtál új disztribútort a Kurbelnek?

RB: Tulajdonképp nem volt nehéz. Szerencsére a Neuton volt olyan kedves, hogy folytatta az EFA munkáját. Régóta ismerem őket, az első kiadványomat '95ben még ők terjesztették. Megadták az újabb esélyt, úgyhogy könnyen folytathattam.

F: 2005ben 10éves lett a labeled. Szép kor, büszke lehetsz rá. Miért tartod még mindig fontosnak, hogy a Kurbel mindenféle elektronikus zenét felkaroljon?

RB: Egyszerűen így érzem jónak. Nem tudnám elkötelezni magam egy hangzás felé. Emlékszel a 2002-es 'Popdafunk' funk-projektre? Na az igazán szokatlan anyag volt!:) Mikor zenéket készítek a kiadóm számára, önkéntelenül próbálok mindig mást és máshogyan alkotni. Ha jól megnézed, nincs két hasonló kiadványunk.

F: Beszéljünk egy kicsit a Gigolo-s múltadról. Anno azt vallottad, Hell számodra olyan, mintha a nagy tesód lenne. Hogyan kell elképzelnünk kettőtök kapcsolatát? Szoktatok együtt lógni? Mit csináltok Berlinben a szabadidőtökben?

RB: Elsődlegesen azt jelenti a nagy tesó, hogy tizenöt évvel idősebb nálam és régen több tapasztalata volt, mint nekem. De kiadót én alapítottam először!:) A 90es években nagyon sok zenéjének én voltam a producere. Rengeteg időt töltöttünk együtt egy sajátos müncheni stílus kialakításán gondolkozva, amit a frankfurti ellenpontozásaként akartunk megvalósítani. Frankfurt akkoriban a Harthouse Recordings lemezeivel hódított, elég trance-es cuccokkal. Ezért mi valami egészen mást kreáltunk, valamit, amit leginkább a belga, a detroiti és a chicagói hullám befolyásolt. A 90es évek végére aztán Hell felnőtt a maga Gigolo-jával és már nem maradt annyi időnk egymásra, mert nagyon elfoglalt lett és egy kicsit furcsán is kezdett viselkedni a nagy sikerek után.

F: Milyen érzés híres Gigolo-sztárnak lenni Németországban?

RB: Nem vagyok híres, csak rövid ideig voltam Gigolo. Olyan ez, mint a foci, átigazoltam és most a Biggel belövöm a gólomat.

F: Ezzel együtt komolyan gondoltad, hogy Gigolo leszel Hell cégénél?

RB: Nem, nekem is megvan a magam főztje. Richard Bartz vagyok a Kurbelnél. A Gigolo-s Midnight Man egy látomás volt csupán.

F: Jó, térjünk vissza akkor a saját kiadódhoz. Játszunk a szavakkal, melyek a legutóbbi egy év kiadványainak címkéjén feszítenek:
'Munich Motorcity' (K034) – mi a különbség vagy épp a hasonlóság Detroit motorcity és a te művészi gondolataid között?

RB: Az összes gyönyörű BMW-t Münchenben gyártják. Ez a város olyan, mint Detroit harminc évvel ezelőtt, amikor még minden rendben volt. Sok a hasonlóság.

'Money,sex,power' (K033) – domináns szerepet játszanak a magánéletedben is vagy csak az imázs részei? Miért van szükségünk pénzre, szexre, hatalomra a 21. században?

RB: Tulajdonképp ezek uralkodnak rajtunk. Erről szól a szöveg a zenében, egyébként nagyon viccesen fogalmaz. Aki meghallgatja, megérti, miként vélekedünk a pénzről, szexről és hatalomról. Érdemes! :)

-Late Night Acid (K033) – azaz késő esti acid. Ezek szerint Acid Scout még életben van? Hogyan emlékszel az első acid-élményedre?

RB: Acid Scout feloldódott Richard Bartzban. Minden track-emben találsz egy kis darabot a korai '90es évek techno-hangzásából. Egyébként az első acid-élményem nagyon rég történt, valahol kint a természetben. Volt egy zene, 'In front of the outlands', ami tökéletesen visszaadta azt a végtelen szabadságérzést, ami akkor tört ránk, ha kiszabadultunk a városból.

-It's good to know (K033) – Jó tudni– de mit is?

RB: Jó tudni, hogy az electro-legenda Arthur Baker egy kedves ember, aki tud gitározni.

-Nightbird (K032) – vagyis éjmadár. Miért ragaszkodsz a sötétséghez?

RB: Én szívből szeretem az éjszaka feketeségét és csendjét. Ha este elmegyek valahova, később mindig gyalog megyek haza. Nem tudom miért. De mióta eszemet tudom, élvezem az érzést, hogy egyedül vagyok a nagyvárosban, minden az enyém, nincsenek kocsik, nincsenek emberek, nincs stressz. Csak a fantasztikus városi sivatag és az éjmadár.

-Everybody knows (K031) – mindenki tudja, hogy?

RB: Mindenki tudja, hogy Richard Bartz egy őrült pali. :)

-Ride the bullet (K031) – el tudod képzelni, hogy egyszer bevállald az orosz rulettet? Miért vagy kiért tennéd?

RB: Nem, nem akarok orosz rulettet játszani. De egy rendes rulettben benne vagyok, 50 eurot teszek a feketére.

F: Piros hetes, tartom a tétet. Amíg forog a kerék, beszéljünk az álneveidről, folytasd a mondatot, kérlek.

-Acid Scout akkor született, amikor még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a zene képes ennyire megváltoztatni az életem.

-Ghetto Blaster szeret rossz lenni, mert piszkosul valós személyiség, akit az utca nevelt.


-Horn: felszarvazva lenni olyan érzés, mintha dühödt kutya lennél.

-Richie zenéje–oldschool és igazán lelkesítő.

F: Több zenei alteregó életre keltése és számtalan sikeres track megálmodása, megalkotása után idén betöltöd a harmincat. Máris minden álmod megvalósult?

RB: Dehogy, soha! Az életem folyamatos változás. Most épp a Big jelenti benne az új kezdetet.

***

'A hirtelen változások korát éljük. Társadalmunk digitalizálása elérte az elképzelhető legmagasabb szintet. Robotként haladunk az örökké változó trendek idejében, ugyanazt az emberi gyengeséget hordozva: a múlandóságot. A halálos vég elkerülésének egyetlen módja a tisztesség és az individualitás hitelességének megőrzése.' (BIG)

Richard Bartz első, kizárólag önálló szerzeményekből álló albuma analóg. A digitalizált zenékre – vagy világra - adott válasz. Tökéletes szaktudással és bonyolult szerkezettel létrehozott, magas szintű alkotás. A koszos, indifferens, programozottan elrendezett zenék után az elemi erőket életre keltő hipnotikus hangzás felébreszti ódon energiáinkat. A hatás garantált. Ha kihagyod, az a te bajod.

2006.02.13. Trimmel Timi / Freee Magazin