Sokat merített a soul-hagyományból a Kínából elszármazott, de már Nagy-Britanniában született Eric Lau is, egyáltalán nem véletlen, hogy 2008-as első lemeze, a New Territories a progresszív funk-soul első vonalas kiadójánál, az Ubiquitynél jelent meg. Ha Zarate zenéje „future soul”, akkor Laué igazi, gyönyörű retró: helyenként már-már kísértetiesen idézi az általa is sokat hivatkozott mester, Roy Ayers vibrafonos-fuvolás, iskolateremtő soul-hangzását. Mindehhez azért társul némi kortárs hiphop, belassult downtempo, elszállós űrhangzás, dzsesszfunk és a végtelen kísérletezés. Lau aránylag későn kezdett el zenélni, talán ennek is köszönhető az az elkötelezettség és gyermeki öröm, amivel az újabb és újabb hangzásokat, effekteket ötvözi a hetvenes évek-beli nagy soul-korszak elfeledett hangmintáival.
A svéd lemezlovas Eric Prydz neve 2004-es a Call On Me diszkó megaslágerrel forrt össze, és azonnal orvoshoz tanácsolandó az, aki nem emlékszik a hozzá tartozó klip aerobiktáncosaira.
Eric Sneo - Az elektronikus zene a lélek egyfajta tükre, mint ahogy az energia egyik kifejezésmódja is egyben. Eric Sneo már egészen fiatal korában elkezdte építgetni zenész karrierjét, zongorán, dobon, és egyéb hangszereken tanult játszani. Annyira lenyűgözték az elektronikus hangzásokban rejlő lehetőségek, hogy már 12 éves korától kezdve elkezdett szintetizátorokat vásárolni. Ezen az úton haladt tovább a mainzi zenefőiskolán is, ahol szintetizátorokon, különféle ütös hangszereken folytatta gyakorlatait, és kitanulta a pop és jazz zenék minden csinját-bínját.