Sokat merített a soul-hagyományból a Kínából elszármazott, de már Nagy-Britanniában született Eric Lau is, egyáltalán nem véletlen, hogy 2008-as első lemeze, a New Territories a progresszív funk-soul első vonalas kiadójánál, az Ubiquitynél jelent meg. Ha Zarate zenéje „future soul”, akkor Laué igazi, gyönyörű retró: helyenként már-már kísértetiesen idézi az általa is sokat hivatkozott mester, Roy Ayers vibrafonos-fuvolás, iskolateremtő soul-hangzását. Mindehhez azért társul némi kortárs hiphop, belassult downtempo, elszállós űrhangzás, dzsesszfunk és a végtelen kísérletezés. Lau aránylag későn kezdett el zenélni, talán ennek is köszönhető az az elkötelezettség és gyermeki öröm, amivel az újabb és újabb hangzásokat, effekteket ötvözi a hetvenes évek-beli nagy soul-korszak elfeledett hangmintáival.
A svéd lemezlovas Eric Prydz neve 2004-es a Call On Me diszkó megaslágerrel forrt össze, és azonnal orvoshoz tanácsolandó az, aki nem emlékszik a hozzá tartozó klip aerobiktáncosaira.